Négy vietnami körútja során John J. Duffy hadsereg őrnagy gyakran harcolt az ellenséges vonalak mögött. Egy ilyen bevetés során egyedül mentett meg egy dél-vietnami zászlóaljat a mészárlástól. Ötven évvel később az ezekért a tettekért kapott Kiváló Szolgálati Keresztet Becsületéremre emelték.
Duffy 1938. március 16-án született Brooklynban, New York államban, és 1955 márciusában, 17 évesen vonult be a hadseregbe. 1963-ban tisztté léptették elő, és csatlakozott az 5. különleges erők elit egységéhez, a Green Beretshez.
Duffyt pályafutása során négyszer küldték Vietnamba: 1967-ben, 1968-ban, 1971-ben és 1973-ban. Harmadik szolgálata során megkapta a Medal of Honor kitüntetést.
1972 áprilisának elején Duffy a dél-vietnami hadsereg egyik elit zászlóaljának vezető tanácsadója volt. Amikor az észak-vietnamiak megpróbálták elfoglalni Charlie tűztámogatási bázisát az ország középső hegyvidékén, Duffy emberei parancsot kaptak, hogy állítsák le a zászlóalj erőit.
Ahogy az offenzíva a második hét végéhez közeledett, a Duffyval dolgozó dél-vietnami parancsnok meghalt, a zászlóalj parancsnoki beosztása megsemmisült, az élelem, a víz és a lőszer pedig kifogyóban volt. Duffy kétszer megsebesült, de nem volt hajlandó evakuálni.
Április 14-én a hajnali órákban Duffy sikertelenül próbált leszállóhelyet kialakítani a repülőgépek utánpótlásához. Továbbhaladva sikerült az ellenséges légelhárító állások közelébe kerülnie, légicsapást okozva. Az őrnagy harmadszor is megsebesült puskatörmelékektől, de az orvosi ellátást ismét megtagadta.
Nem sokkal ezután az észak-vietnamiak tüzérségi bombázásba kezdték a bázist. Duffy nyitva maradt, hogy az amerikai támadóhelikoptereket az ellenség pozíciói felé irányítsa, hogy megállítsa a támadást. Amikor ez a siker a harcok szünetéhez vezetett, az őrnagy felmérte a bázison keletkezett károkat, és gondoskodott arról, hogy a sebesült dél-vietnami katonákat viszonylagos biztonságba helyezzék. Gondoskodott arról is, hogy a megmaradt lőszert szétosszák azoknak, akik még meg tudják védeni a bázist.
Nem sokkal ezután az ellenség ismét támadni kezdett. Daffy továbbra is lőtt rájuk a fegyverről. Estére az ellenséges katonák minden oldalról özönlöttek a bázisra. Duffynak egyik pozícióból a másikba kellett mozognia, hogy kijavítsa a viszonzó tüzet, azonosítsa a tüzérségi megfigyelők célpontjait, és még egy fegyveres tüzet is irányítson a saját helyzetére, amely kompromittálódott.
Sötétedés után világossá vált, hogy Duffy és emberei vereséget szenvednek. Elvonulást kezdett, harci támogatást kérve Dusty Cyanide fedezetében, és utolsóként hagyta el a bázist.
Másnap kora reggel az ellenséges erők megtámadták a megmaradt visszavonuló dél-vietnami katonákat, ami további áldozatokat és erős emberek szétszóródását okozta. Duffy védekező pozíciókat foglalt el, hogy emberei visszaverhessék az ellenséget. Ezután az evakuálási zónába vezette a megmaradtakat – sokan közülük súlyosan megsebesülteket –, még akkor is, amikor az ellenség továbbra is üldözte őket.
A kiürítési helyszínre érve Duffy utasította a felfegyverzett helikoptert, hogy nyisson ismét tüzet az ellenségre, és kijelölte a mentőhelikopter leszállóhelyét. Duffy nem volt hajlandó felszállni az egyik helikopterre, amíg mindenki a fedélzetén nem volt. A San Diego Union-Tribune evakuálási jelentése szerint, amikor Duffy egy oszlopon egyensúlyozott a helikoptere evakuálása közben, kimentett egy dél-vietnami ejtőernyőst, aki elkezdett zuhanni a helikopterből, megragadta és visszarántotta, majd segítséget kapott. a helikopter ajtajának tüzére, aki megsérült az evakuálás során.
Duffy eredetileg a Distinguished Service Cross kitüntetést kapta a fenti tettekért, azonban ezt a kitüntetést a közelmúltban Medal of Honor-ra emelték. A 84 éves Duffy és testvére, Tom kapta meg a legmagasabb nemzeti kitüntetést a katonai vitézségért Joseph R. Biden elnöktől a Fehér Házban 2022. július 5-én tartott ünnepségen.
„Hihetetlennek tűnik, hogy körülbelül 40 ember élelem, víz és lőszer nélkül még mindig él az ellenséges ölőcsoportok között” – mondta Joseph M. Martin, a hadsereg vezérkari főnökének helyettese, a hadseregtábornok az ünnepségen. beleértve a felszólítást, hogy csapjon le saját pozíciójára, hogy lehetővé tegye zászlóaljának visszavonulását, lehetővé tette a szökést. Duffy őrnagy vietnami testvérei… azt hiszik, megmentette zászlóaljukat a teljes megsemmisüléstől.
Duffyval együtt további három vietnami katona, a hadsereg különleges erői kaptak kitüntetést. 5 Dennis M. Fujii, Army Staff Sgt. Edward N. Kaneshiro és az Army Spc. 5 Dwight Birdwell.
Duffy 1977 májusában vonult nyugdíjba. 22 éves szolgálata alatt 63 egyéb díjat és kitüntetést kapott, köztük nyolc Purple Hearts díjat.
Miután az őrnagy nyugdíjba vonult, a kaliforniai Santa Cruzba költözött, és végül megismerkedett és feleségül vett egy Mary nevű nőt. Civilként egy kiadócég elnöke volt, mielőtt tőzsdeügynök lett, és diszkont brókercéget alapított, amelyet végül a TD Ameritrade vásárolt fel.
Duffy költő is lett, írásaiban részletezte néhány harci tapasztalatát, történeteket adva át a jövő generációinak. Számos verse jelent meg az interneten. Major hat verseskötetet írt, és Pulitzer-díjra jelölték.
Duffy „Frontline Air Traffic Controllers” (Frontline légiforgalmi irányítók) című versét a Colorado Springsben, Colorado államban, egy emlékműre írták, amely a frontvonali légiforgalmi irányítók áldozatai előtt tiszteleg. Duffy honlapja szerint ő írta a Requiemet is, amelyet az emlékmű leleplezésén olvastak fel. Később a Requiem a bronz emlékmű középső részéhez került.
William Reeder nyugdíjas ezredes, Jr. veteránok írták a Extraordinary Valor: Fighting for Charlie Hill in Vietnam című könyvet. A könyv részletezi Duffy tetteit az 1972-es kampányban.
Duffy honlapja szerint a Special Warfare Association alapító tagja, és 2013-ban bekerült az OCS Gyalogsági Hírességek Csarnokába Fort Benningben, Georgiában.
A védelmi minisztérium biztosítja a háború megelőzéséhez és országunk biztonságának megőrzéséhez szükséges katonai erőt.
Feladás időpontja: 2022. november 16
